Raymond Domenech

E sorok írója franciásként mindig is kedvelte a gallokat, és csak mosolygott az olyan sztereotípiákon, melyek szerint egy egész nemzet öntelt, modoros és lenéző lenne. Aztán jött Raymond Domenech. A franciagyűlölők már-már képregénykaraktere arrogáns, modoros, bunkó és mérhetetlenül nagyképű; előfordult, hogy a nemzetközi sajtó előtt ki merte jelenteni, hogy franciául kérdezzenek, különben viszlát. Legújabb húzása pedig minden határon túlmegy: nem volt hajlandó kezet fogni Carlos Alberto Parreira-val, a szintén kieső Dél-Afrika edzőjével a meccs után. Zinedine Zidane foglalta össze legjobban a kieső válogatott csúfos bukásának fő okát: „Raymond Domenech nem edző, csak összeválogatja a játékosokat. Az lenne a feladata, hogy a játékosok munkája csapatként működjön, végső soron pedig a játékosok mutatnák meg a pályán, hogy mit tudnak. Az összes játékosnak segítenie kell a csapattársát, aki egyedül old meg mindent, az nem játékos.” Touché.